2008. június utolsó hete egy feledhetetlen napja

Június uccsó hetén volt.
Huhhh... Aznap feleltem kémiából az évvégi 4-ért. Utálom. De már csak jövőre kell tanulnom. (Remélem.) Rohadt sokat tanultam rá, megkaptam a jobbik jegyet. Általában a koliból ki sem tettem a lábamat, de aznap jókedvem volt, így felmentünk a városba ,,korzózni'' a két legjobb barátnőmmel. Egész délután járkáltunk, fagyiztunk, hülyéskedtünk. Később a heti csoportfoglalkozást a teaházban tartottuk meg, de nem pipáztunk, mert már odamenni sem volt kedvünk, farkaséhesek voltunk. Kis idő mulva sikerült ellógnunk, hogy beugorjunk a mekibe, de elkezdett esni, nemis zuhogni az eső. Behúzódtunk a kirakatokhoz, és amíg ott ácsorogtunk elsétált előttünk egy 'csávó', aki a város főterén, ebben a kellemes nyári záporban lekapta a polóját és mint egy modell a kifutón szambázott el az orrunk előtt. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Miután megkajáltunk, és az utolsó fillérünket is elköltöttük, abban maradtunk, hogy megvárjuk, amíg eláll az esőzés. 10 perc múlva még erősebb lett, Rena és én szívesen elindultunk volna, de Evi féltette a papucsát. Így mezítláb szaladtunk keresztül a városon. Már vihar volt, a koli ablakai korom sötétek. Elment az áram, így titokban, mert nem annyira örültek volna neki, gyertyát gyújtottunk és beszélgettünk.
Nekem, mivel minden délutánom a tanulással és a futással telt felüdített ez a pár óra.